Az elmúlt egy hét

Már szombat este van... Úgy elröppent ez a hét -most már így érzem - , de voltak kemény pillanatok. Nem kevés kitartásra volt szükségem minden téren.

Nagyon szégyenlem magam, de egész héten nem tornáztam semmit. Sajnos így jött ki. Sokáig dolgoztam, gyorsan hazasiettem, majd folytattam itthon. Így telt el a hetem és attól tartok, hogy december végéig így lesz, sőt a járási átalakítások miatt így is marad. Bele se merek gondolni mi lesz még itt. Az a legnagyobb baj, tisztában vagyok vele, hogy bele is pusztulhatok, kevés vagyok, nem tudok mindent tökéletesen megcsinálni és ez nagyon bánt. A gyomorideg, a pánik naponta többször meglátogat. :(

Egyetlen előnyöm származik ebből a helyzetből: a kaja utáni vágyam alábbhagyott. Mindezek ellenére érdekes mód a mérleg ugyanannyit mutat. Igaz, most kisebb gondom is nagyobb annál, hogy mennyi az annyi.

Ma már nagyon vágytam rá, hogy végre kicsit kiszabadulhassak a szürke munkás hétköznapokból.

Gyorsan összekaptam magam, 65 kg ide vagy oda, szuperül éreztem magam a kis cicanacimban és magassarkúmban.

Elterveztem, hogy jövő héten megteszek mindent annak érdekében, hogy naponta egy 20 perces tornát lenyomjak. Tervezni lehet, hogy alakul az már más kérdés. De ez így nem jó! Valamilyen módon ki kell tombolni magamból azt a sok feszültséget és ahogy már régebben bebizonyosodott, erre a mozgás a legjobb.

Visszanéztem a tavalyi november-decemberi bejegyzéseimet, akkor sem voltam rózsásabb hangulatban...

Összeszedem magam, erős leszek, nem pánikolok, nem adom fel, csinálom, oszt' lesz valami!

Péntek este főztem, mostam, így ma nem kellett, ma letudtam a vasárnapi takarítást. Holnap pár dolognak utána kell járnom, ebédet kell főznöm és pihiiii!

További szép hétvégét kívánok Mindenkinek!