Kemény menet

Nehezebb azért, mint gondoltam. A cukor tényleg függőséget okoz egy pillanat alatt, de leszokni róla, már nem olyan egyszerű.

Tegnap hirtelen, drasztikusan megvontam a szervezetemtől, szinte remegtem utána. Szédébáléztam, fájt a fejem, de nem hagyom magam. A nagyok szerint 3 nap kell, hogy teljesen kiürüljön a szervezetünkből. Kíváncsi leszek!

 

Hiányzott a kenyér, a fagyi és még sorolhatnám. Nagyon sok volt a jóból az elmúlt időszakban.

Összességében nem ettem tegnap keveset, de nem vittem be semmi felesleges vackot, így sokkoltam a szervezetemet.

Reggelire a tejeskávéhoz megettem egy zabkorpás joghurtot, ebédre zöldséglevest és salátát, uzsonnára egy update pudingot, vacsira natúr joghurtot és túrót.

Alig vártam, hogy lefekhessek, reggel legyen vagy mittudomén, csak ne gondoljak az evésre. Borzalmas milyen érzésem volt, mint akit lekapcsoltak a szerről.

Ma reggel már nem ébredtem éhesen, de behorpadt hassal.

A súlyom: 63,2 kg.

Tudom, hogy víz ment le rólam, amit az a sok vacak megkötött, de ez már egy jó lépés.

Amit muszáj betartanom a következő napokban:

1. Leszoktatni a szervezetemet a rossz szénhidrátokról.

Cukor, csoki, rágó és lófasz társai....

Elvileg még két napot kell átvészelnem, utána visszaállok.

2. Újra tornázni  minden nap min. 20 percet, felváltva kardió és erősítés.

3. A legnagyobb feladat - ami rohadt nehéz lesz - az elfogyasztott ételek mennyiségét redukálni. Mert nem elég, hogy vackokat ettem, de töménytelen mennyiségben. Át kell állnom a tenyérnyi mennyiségre, amit szépen lassan, az ízeket kiélvezve fogyasztok el.

4. Sokan kérdezik, hogy mi a célom, hisz jó alakom van, miért nyektetem magam nap mint nap azzal, hogy figyelem mit eszek.

Aki régebb óta olvassa a blogom, tudja, hogy tavaly ilyenkor is pont ennyi kg voltam, amikor elkezdtem rinyálni a kinézetem miatt. Sokan azt gondolják, hogy más ennyi idő alatt, már bombázó lenne, én ezzel szemben ugyanazon a ponton taposok. Ennek egyetlen oka van: érzelmi evő és zugevő vagyok.

Sokszor előfordul, hogy kikattan az agyam és ész nélkül, ami elém kerül, csak tömöm magamba. Nem érdekel, hogy passzol-e egymáshoz, nem érdekel, hogy utána rettentően rosszul leszek, csak tömök. Szerencsére ez a palacsinta utáni rosszullétem óta nem fordult elő, talán azért, mert azóta egyfolytában csak eszem!!!!

Ezen kellene valahogy változtatnom, valami más elfoglaltságot keresni ilyen kikattanásaim esetére.

Attól tartok, ha most újra megvonom a szervezetemtől a "jót", akkor újra rám fog törni egy ilyen roham. De erősnek kell lennem, hogy ellenálljak.

Hát akkor hajrá!!!!! :)