Egészen 19 éves koromig bármit megehettem. Szinte anorexiásnak néztem ki. A 173 cm-emhez 53 kg párosult. A kollégiumban étkeztem, így vacsorára nyugodt szívvel megettem az elém rakott vastag tésztás pizzát, makarónit, meleg szendvicset és menzás társait. A szobatársaimmal zabálási maratont tartottunk a tanulás alatt az éjszaka kellős közepén. De mégsem híztam, úgy néztem ki, mint egy giliszta. Mit nem adnék azért, hogy még egyszer olyan vékony legyek.
Sajnos ez az állapot véget ért. :( Belépett életembe az első szerelem és elkezdtem fogamzásgátló tablettát szedni. A nőgyógyásszal a legalacsonyabb hormontartalmút írattam fel, de ennek ellenére baromira elkezdtem gömbölyödni. A cicim két méretet nőtt. Borzalmasan kezdtem kinézni, pedig ugyanannyit ettem. Nagy nehezen sikerült keresnem másik gyógyszert, azonban a hízásom nem állt meg. Akkoriban gyomorfekélyt diagnosztizáltak nálam. A kezelésére ritka erős gyógyszert kaptam, tovább híztam. Így szinte fél év alatt elértem a 70 kg-ot. Tudom, másnak ez álomsúlynak tűnik, de nekem egy rémálom volt. A szerelem elmúlt, a kilók megmaradtak.
Muszáj volt kezdenem valamit magammal. Nagy kínok árán leadtam 7-8 kg-ot, de ennél lejjebb már jó ideje nem mozdul a mérleg. :( A mozgás mindig csak periódusonként jön rám. Van, hogy kihagyok két hónapot is, utána szinte minden nap tornázok. Nehezen veszem rá magam, de ha nekiállok, akkor nem bírom abbahagyni.
A koplalást nem nekem találták ki. Ha rákoncentrálok, én most csak azért is lefogyok, nem eszek, annál inkább azon jár az agyam, vajon mi fér bele, mit ehetnék, aminek rettentő zabálás a vége. Muszáj lenne elfogadnom, hogy soha nem leszek vékony. Ha sikerülne leadni 4-5 kg-ot, nagyon boldog lennék. Tisztában vagyok vele, hogy a tudatos táplálkozással, mozgással, odafigyeléssel elért lassú fogyás sokkal hatékonyabb, mint a sanyargatás, mert annak csak jojó-effektus a vége. Így a tartós, de lassabb fogyást tűztem ki célul. Ha mégsem sikerülne a nagy átalakulás, akkor is nagy lépést teszek annak érdekében, hogy egészségesen éljek.
Azt már észrevettem:
- ha este 6 óra után nem eszem, szépen laposodik a hasam.
- ha délelőtt eszem szénhidrátot, délután csak fehérjét, jobban érzem magam a bőrömben.
- ha kerülöm a finomított lisztet, cukrot, hatalmas lépést tettem a célom elérése érdekében.
Októberben összeköltöztem a párommal, aminek eredményeképpen tavaszra rám ugrott 3 kg. :) Fránya esti zabálások. Vajon a pasik miért ehetnek annyit, amennyit csak szeretnének, sőt lelkifurdalás nélkül??? :)
Rábukkantam a Kcal-endar nevű programra, amivel könnyű szerrel nyomon lehet követni mennyi kalóriát, szénhidrátot fogyasztunk el egy nap. Ebben a programban két héten keresztül kontrolláltam a szénhidrát fogyasztásomat, semmiképp sem mehettem 150 gramm fölé. Meg is lett ez eredménye nagy örömömre. De egy baj van, nincs idegzetem folyton mérni az elfogyasztott étel súlyát, azt nézni, számolgatni miből mikor mennyit ettem, mennyi szénhidrátot ehetek még aznap. Nagyjából tudatosult bennem a mennyiség, most kicsit hanyagolom a programot, hogy egy kicsit csillapodjon a frusztráció. :)
Úgy döntöttem, hogy nem nyaggatom magam a fogyással /titkolom magam előtt, nehogy az ellenkezőjét érjem el :) / inkább rákoncentrálok az egészséges kajcikra és mozgok ezerrel. Mert ugyebár… Csak azért is… :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése