Hétfő - kipipálva

Először is azzal kezdem: hatalmas boldogság számomra, hogy már két rendszeres olvasóm van. :)
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!
Álmomban sem gondoltam volna, hogy rajtam kívül érdekelni fog még Valakit a blogom. Főleg egy olyan személyt, akire nagyon felnézek.

Ahhoz képest mennyire féltem a mai naptól nagyon jól telt. Leszámítva a reggeli rosszullétemet. Tegnap nagyon buta voltam étkezés terén. Későn keltünk fel, így kapásból ebédet ettem, lencsefőzeléket virslivel. Uzsira megkóstoltam az új Update gesztenyepürét vanília pudinggal.

Fincsi, csak... van egy kis utóíze. Na mindegy, azért lecsúszott. Ezek után nasiztam egy kis natúr mogyorót. Ennyi volt a tegnapi kajám. Lehet másnak ez soknak tűnik, de az én szervezetem kevesellte. Reggel a fürdőben majdnem összecsúsztam. Egy pillanat alatt leesett a vércukrom, szédültem, izzadtam, elkezdett sötétedni a világ, majd végül jött a remegés. Borzalmas érzés volt. Gyorsan betámolyogtam a konyhába és megittam egy bögre mézes teát. Valamicskét segített rajtam. Amikor beértem munkahelyemre még mindig remegtem. :( Szerintem kevés CH-t vittem be tegnap.

A munkaidő gyorsan eltelt hála ég, rosszabbra számítottam. Délután kidobáltam a maradék karácsonyi sütiket. Nagyon sajnáltam őket. A sok finom süti megromlott, legfőképp a drága alapanyagok miatt sajnáltam, de ennyit egyedül képtelenség megenni. Megint tanultam a hibámból. De ha egyfélét csinálok, akkor biztos megy a rinyálás, hogy csak ez van??? Dühítő, eldöntöttem, jövőre egy tortát sütök és kész. Hétvégére megint kreálnom kell valamit, Buberák születésnapja lesz. Nem úszom meg a sütögetést.

Már nagyon készültem a mai edzésre. Kinyomtattam, kijegyzeteltem, felkészültem rendesen. Gondoltam én... :) A mai adag: villám alakformálás és farizom gyakorlatok.

Nagy lelkesedéssel vágtam bele. Természetesen előtte megvolt a bemelegítés is. Annyira csináltam, hogy utólag vettem észre, hogy a teljes átmozgatásból csak egy kör volt, én lenyomtam kapásból kettőt. Az elején úgy ugráltam, mint egy nyuszi. Hamar elkezdett folyni rólam a víz, lihegtem ezerrel. A farizom erősítést dupla lábsúllyal nyomtam, hogy még hatásosabb legyen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyhuzamban bírtam. Megálltam olykor pár másodpercre, na és? Az a lényeg, hogy nem adtam fel, megcsináltam.
 A legnagyobb pozitívum ebben a tornában:
- olyan zenére tornázhatok, amit szeretek,
- nem kell a rinyálást hallgatnom. (Sajnálom, de beleuntam RR vinnyogásába.)

Összességében, nagyon jól esett a torna, büszkén le is fényképeztem magam. Milyen zilált, vörös, izzadt a bucim. :)

Készítettem a pocómról is - remélem - induló képeket. Ennél már csak jobb lehet.

Úgy érzem, holnap lesz izomlázam rendesen.

Már várom a tavaszt, a jobb időt, hogy mehessek futni. Szerintem a futás tud igazán alakot formálni, a felesleget lepucolni.

Bármennyire is húzom, neki kell állnom tanulni. A mai napi tervben ez is bent volt. Muszáj lesz! Ugyebár a blog címe: csak azért is.... Meg fogom csinálni azt a fránya vizsgát!!! Szívesebben elmennék még egyszer államvizsgázni. :) Év elején átgondolja az ember lánya az életét. Kuncogtam magamon egy nagyot, ahhoz képest, hogy marketing szakon végzett közgazdász vagyok, adóügyekkel foglalkozok. Szeretem, szeretem, de nem az én stílusom a cseszegetés. Pedig ezzel a területtel együtt jár a szívtelenség, a kemény fellépés. Ehhez még edződnöm kell lelkileg, de rajt vagyok az ügyön.